Jó hír?

Mert az ember örökké csak elégedetlenkedni tud… Miután jól kielégedetlenkedtem magamat az indulás eltolódása miatt, most jött a hír,hogy elnézést kérnek, az ő hibájuk, a pénzt meg intézik a két dátum között, avagy pont időre megérkezik. Tehát nem kell egy héttel halasztani az indulást. Csakhogy közben megszoktam a gondolatot, egy csomó tervet készítettem munka ügyben, hogy ezt is meg azt is befejezem mire indulunk, bele is jöttem a munkába erre tessék… mire lecsillapodott a lelkem, most megint kezdhetem előröl tervezgetni a dolgokat.

Na majd kiderül, hogy pontosan mikor megyünk Open-mouthed smile A GPS-ek elő vannak készítve, a térképek frissítve rajta, végül is miután véget ér majd a mikulás akármelyik nap kocsiba pattanhatunk és indulhatunk világgá…

Ma kicsit foglalkoztam az út menti látnivalókkal, igaz csak Spanyolország egy kis részén, történetesen Figueres és Girona között. Felírtam vagy 10 település nevet, amelyekért érdemes kerülni pár kilométert. Ugyanis az út sacc per kb arra vezet, akkor meg miért ne nézzük meg mi van ott. Nem mondom meg pontosan mi és hogy, hadd legyen meglepetés Open-mouthed smile Még fogok kutakodni, a fontosabb települések nevét lejegyzem, utána meg úgyis útközben alakul minden.  Idén a nagy ismeretlen az Szlovénia lesz, országúton akarunk haladni arra fele… Még ki kell gondoljam, hogy mikor induljunk, hogy az időzítés jó legyen.

A legjobb politika…

hülyékkel nem veszekedni, vitákba nem bonyolódni. Aki hülye az hülye és kész. Felesleges pazarolni rájuk az időt és energiát, úgyis azt értik meg a mondanivalóból amit éppen csak akarnak, majd kiragadnak negyed mondatokat és azon vicsorognak mind bolond kutya a lerágott csontnak…

“Szeresd Felebarátodat!”

Muszáj. Tényleg! Komolyan nem bírom ki, hogy ne tegyem ide. Mert meg van fogalmazva jól és szépen, minek is kínlódnék azzal, hogy nekifogjak a saját túlsokszavammal írjam le azt ami ilyen szépen megvan. Tennék be linket, de a nagy krízis miatt most nem lehet… Tehát itt vannak a véletlen feedből előbukkant írás részegszamártól:

Egyszer már máshol így gondoltam. Most is így gondolom!

Szeresd Felebarátodat, mint tenmagadat – olvasható a Bibliában. Gonosz gondolat, de úgy vélem, sok ember járna rosszul, ha barátja “csak” annyira szeretné, mint saját magát… Önmagunk szeretetével – tisztelet a kivételnek és nekem:-) – hadilábon állunk. Bár kismillió személyiség fejlesztő könyv jelent meg e témában, még mindig zavar van a fejekben. Az önszeretetet gyakran keverik azönzőséggel, netán önimádattal (narcisszizmus). Sokszor téves sorrendet állítanak fel, az önzetlenség nevében: előbb a szeretettek hosszú, tömött sorban, és a végén, HA jut rá lehetőség és kedv, maga a szeretet adó. Így vágja kupán az önszeretetet az önzőség bélyegétől való félelem, s válik az önzetlenség önszeretetlenséggé. Én nem számítok, csak a szeretteim – hirdeti a magát önzetlennek hívő önszeretetlen, s közben szenved, mint a kutya, hogy ő nem számít. Egyáltalán, fakadhat-e az önszeretetlenségből igazi szeretet?

Szeresd Magad… azt hogyan kell? És mennyi az ideális mérték? Milyen eszközökre van szükség? Szükség van-e eszközökre? Ha én, a belőlem fakadó szeretet egy részét magamra “pazarlom”, kit károsítok meg? Kemény dió, és mindenkinek magának kell feltörnie! (Hálás lennék, ha megismerkedhetnék az olvasók tapasztalataival!) Ismerősömnek ez ügyben egy egyszerű gyakorlatot ajánlottak: naponta legalább háromszor álljon pár percre a tükör elé, és mondogassa magának, hogy szeretlek. Ismerősömet kis híján nevetőgörcs fogta el a tanács hallatán, lelki szemeivel már látta is, amint áll a tükör előtt, és forró érzelmeiről vall, saját magának… Jókedve azonban elmúlt, amikor nagy nehezen a tükör elé állt. Először is, valami fura, kellemetlen zavar fogta el, alig bírt tükörképe szemébe nézni. Aztán rájött, hogy nem tudja kimondani magának a szót: szeretlek. Nem azért, mert nevetségesnek, vagy ostobaságnak találta, hanem, mert képtelen volt rá. Nagyobb volt a baj, mint hitte…

Én a legkönnyebbnek a “Bennünk lakozó gyermek” gyakorlatot tartom. Nagyon leegyszerűsítve: képzeljük el magunkat úgy 3-5 éves kisgyerekként. Továbbá azt, hogy amit magunkkal teszünk, ugyanazt tesszük vele is. Ugyan kinek jutna eszébe egy kisgyereknek ilyeneket mondani, hogy”értéktelen vagy”, “Te nem számítasz”, “Rád már nem jut idő”, “hiába vagy fáradt, nem pihenhetsz”, “majd eszel később, most fontosabb a munka”, “hallgass, a másik mondandója fontosabb”, “nem kaphatod meg”, ” Neked már nem lehetnek igényeid”, “megcsúnyultál”, “ezer hibád van”, “vesztes vagy”, “nincs esélyed” és így tovább… Nem, hát persze hogy – szeretetünket, kíméletünket megvonva – nem gyötörnénk ilyenekkel egy apró, védtelen teremtést! Saját magunkat azonban habozás nélkül!Belül pedig elárvultan sírdogál és szenved a bennünk lakozó gyermek. Ha nem teszed meg Magaddal, amit nem tennél meg vele, nagyot léptél előre.

Néha, társaságban nagyokat nevetnek rajtam, amikor, megfelelő szövegkörnyezetben bedobom, hogy “én vagyok a kedvencem”.

Mindig azt hiszik, viccelek…:-))

írta részegszamár

Hu bakker!

Na az ilyen kellemetlen! Biza biza. Méghogy nem létezik hatodik érzék. Tegnap amikor vacakolni kezdett a freeblog készítettem egy mentést az agyrágóbogárról. Ezután meg nem írtam többet oda, már csak azért sem mert nem ment. Kicsivel később teljesen össze vissza akadtak szegénynek a lábai és magába zuhant. Most olvasom, hogy hardverhiba miatt csak régebbi mentést sikerült visszaállítani. Lévén, hogy a szakmában dolgozok, nem tudom tőlük rossz néven venni. Elvégre a szolgáltatás INGYENES. És mint olyan, a felhasználó feladata lenne az időnkénti mentések eszközölése. Nincs ez másképp a saját tárhely esetén sem. Vannak rendszer mentések, de ha az ember biztos akar lenni a dolgában, akkor a FONTOS dolgait elmenti és nem bízik abban, hogy a szerveren majd meglesz. Sőt nemcsak a saját hardjára menti el, mert akár hiszik az emberek, akár nem de az is kipurcanhat.

Updét…

El sem hiszem, hogy ennyire hiszékenyek és naivak az emberek. És még érdekesebb, hogy mennyire követelőzőek… Pedig valszeg elfelejtik, hogy azon bizonyos “felhasználási feltételek” között, amibe készségesen bele egyezik mindenki ott szerepel, hogy a szolgáltatás ingyenes és OLYAN AMILYEN. Mert minden ingyenes szolgáltatás olyan amilyen. Hogy ők nyernek a reklámokból? Hát jól teszik. Nem a valaki két szép szeméért csinálják. Nem is merek bele gondolni, mennyire sokan lennének elkeseredve, ha mondjuk holnaputántól a freeblog egyszerűen azt mondaná, hogy hát fiúk lányok… ennyi volt…

Peratallada

Egy újabb “gyöngyre” bukkantam. A városka neve Peratallada, kb 35 kilométerre található Girona nevű másik várostól, ez az első amire beállítjuk a GPS-t Spanyolország határa közelében. Mivel idén sokminden elmarad a tervből, valami egyébbel kell ám pótolni, legalább elméletileg legyen célpontunk, mert úgyis elsősorban a fáradtságtól függ minden.

peratallada1

foto

peratallada2

peratallada3

foto

Girona is megér egy közelebbi körültekintést. Eddig csak elhaladtunk mellette, de egy szép nap csak benézünk oda Open-mouthed smile 

Még van néhány hely ahova el szeretnék jutni. Például Ampuriabrava, Tortosa, Pensicola. Ezek mind útba esneki 10-20 kilométeres kitérőkkel.

Itt egy kis film, spanyolországi falvakról. Érdemes megnézni Open-mouthed smile

és

Ahova majd egyszer szeretnék eljutni, az a elhagyott falvak közül minél többe.

November 10

Merthogy holnapra világvége várható, gondoltam a mai  napról még részletesen beszámolók.  Ki tudja valami szerencsés véletlen folyamán megmarad a blog, ott fog keringeni bináris formában az univerzumban míg valami értelmes lények rábukkannak és akkor nekem is esélyem van híresnek lenni, mint a bizonyos fagyott hulla valamelyik gleccserből. Az ám biza! Majd híres űrlények történészei fogják vizsgálni a számukra érthetetlen össze vissza hányt betűket majd nagy nehezen valami összefüggést találnak. Szerintem az ékezetek fognak nagy gondot jelenteni, de valahogy majd csak kibogozzák.

Ezen bevezető után elmondhatom, hogy ma reggel (úgy 12 óra fele) elmentünk egyet sétálni, miután megittunk egy csupor finom (én főztem!) kávét. Ezután hagyma, sonka és tojásból finom rántottát készítettünk, majd délig (olyan 6 óra) munka névre keresztelt tevékenységgel töltöttük az időt.  Ezután felkerekedtünk és ismét tekeregtünk egyet. A mai nap eredménye 2 részből sacc per kb 7 kilométer. Ebédre ismét krumpli levest ebédeltünk, majd megettem 2 szeletke sült tököt sonkával, Zack meg egy szelet párizsis-sonkás kenyeret. Majd az univerzum rejtelmeibe kukkantottunk bele és maradtunk ismét szétálló fülekkel, mert olyan számadatokkal bombáznak, hogy képtelenség ésszel felfogni őket.

Most néztem meg az Endomondo nevű oldalon az összevetett statisztikát (egy kis telefonos android program követi a lépéseinket és tevékenységeinket, innen az adatok) november hónapra és 88.32 kilométerünk van máris! Igaz ebből 30 körül biciklivel, de végül is lényeg a mozgás Open-mouthed smile Hónap végéig simán meglesz a 200km ha így haladunk.  Sőt ha azt veszem, hogy csak a napi 7 kilométert tegyük meg, és még van több mint 20 nap, akkor is 220 fele fog járni a kilométerek száma. Holnap azonban ha jó az idő, a másik irányba megyünk Open-mouthed smile