Mennyire rossz …

Azt néztem el a filmben, hogy mennyire rossz a hozzáállása a gyerekeknek az édességekhez. Meggyőződésem, hogy nem fogom tudni a felét sem kifejezni annak, amit gondolok, hanem valami édesség ellenesség fog kitűnni belőle, pedig nem erről van szó. Szeretem az édességet, és úgy gondolom, hogy időnként helye van, de amit a modern világban látok az édességekkel kapcsolatosan az nekem egyszerűen döbbentő.

Az is lehet, hogy szerencsés (szerencsétlen) gyerekkoromnak köszönhetően a “mi időnkben” nem létezett ennyi édesség, képtelenség volt ennyit felhalmozni. Hetente ha egyszer jutott egy falat csoki, az már remek hét volt. Emlékszem, hogy a suliba, szülinapom alkalmával valami spéci, pirinkó kis sztaniolba csomagolt csokit vittem, jutott belőle kettő mindenkinek és egy hétig én voltam az osztály hőse.

Na de ami a mai napokban folyik, hogy a gyerekek icike picike koruktól fogva TÖMVE vannak édességgel, csokival cukorkával azért az nekem nagyon fura dolognak tűnik. Meghiszem, hogy a gyerekek szeretik az édességet és az is elfér, hogy annyit mozognak, rohannak, hogy egy napi kis édességtől még nem lesz semmi bajuk. Az is benne van a pakkliban, hogy már emberi közösségbe járó gyereknek nem lehet úgy adagolni a dolgokat, ahogy az ember szeretné, így sok csokival édességgel, kólával és ezerny más marhasággal fogja tömni a fejét. De miért kell egy még oviba sem járó kétévest ezzel lefizetni????

A számomra egyszerűen döbbentő része a filmnek a kétségbe esés ami kitör a gyerekekből. Persze próbálom az ő szempontjukból felfogni, hogy neki a most, meg a pillanat az ami sokkal fontosabb mint a nem baj, kerül másik, meg szeretik az édességet, ok, de akárhogy nézem szerintem nagy részük reakciója nagyon nagy bajokat rejt maga mögött: a gyerek a 100% kiskirály, a mindent de mindent megadunk neki elvben nevelkedett, a neki mindent szabad és ha nem úgy van ahogy akarja, akkor vágom a földhöz magamat… Persze lehet mondani ismét és sokszor: nincs gyereked, nem tudod. Ez így is van. Nem tudom, és éppen ezért döbbenek meg azon a produkción amit ezek az édességre SZOKTATOTT gyerekek képesek kiadni magukból. Valahogy úgy tűnik nekem, hogy még soha nem hallották azt a szót, hogy “nincs, most nem lehet”. Valahogy úgy érzem, ez a fajta nevelés sem vezet jóra. Hiszen az élet amúgy nem habostorta… egyszer csak kiderül, hogy a mézesmáz elfogyott és úgy jár mint egy ismerős első éves egyetemista lánya: képtelen volt feldolgozni az első igazi kudarc élményét. Kiugrott a bentlakás tizedik emeletéről. Legalábbis a búcsúlevélben erről nyilatkozott. Addig mindent megkapott, mindenben kisegítették és nem volt számára olyan, hogy “nem lehet”.

Szóval… elgondolkoztam, hogy ha nekem lesz gyerekem mégis mire akarnám nevelni? Hogy “jaj kicsi szívem, megadok mindent”, vagy, hogy “megadok minden tőlem telhetőt, de vannak dolgok amelyek fölött nem tudok rendelkezni”?

Hogy személyes része is legyen… anyósék meg sógorék pont így nevelik a gyereket. Mármint édességek szempontjából. Reggel délben este valami kis nasival tömik, csoki, keksz, nápolyi, sütemény. Közben 2x ebédel, 2x vacsorázik. Kilenc éves. Egy ideje rohamos hízásnak indult. Az ok, hogy “jaj hadd legyen egy jó napja”. Az eredmény: elcseszhetik az egész felnőtt életét azzal, hogy túlsúlyos, emiatt mindenféle betegséggel rendelkező felnőtt lesz belőle. Lehet-e mondani valamit? NEM.  Te nem tudod, neked nincs gyereked. Nem is nagyon szoktam mondani. DE egy dolgot tudok: őket nem akarom minden nap az esetleges gyerekem közelébe látni. Mert hogy előbb utóbb ez rosszra fog vezetni az nagyon valószínű. De ne legyen nekem igazam.

Tényleg fura nekem ez az egész gondolat sor. Elvégre a szülőkre, nagyszülőkre nem az a jellemző, hogy rosszat akarnának a gyereküknek. De valahogy a nagy rohanásban egy kicsit sincs végiggondolva. Hiszen tök logikátlan, hogy ha tudom, hogy ez rossz a gyereknek, akkor odaadom neki. Mert a végletekig tiltani úgysem fogom tudni, de amíg lehet NEM ADOM A KEZÉBE én. Majd veszi ő magának, de hátha az első éveiben sikerül olyan alapot lefektetni, amikor nem lesz csokifüggő…

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s