Pót blog

Megint gondok vannak a freebloggal, úgyhogy itt vezetem le a felesleges íráskényszeremet.

Képzeljétek valami igen hosszú “kreativitási blokk” után ma nekifogtam valami komolyat dolgozni. Mert eddig is dolgoztam, minden nap, de amolyan nyögve nyelősen, inkább vonszoltam a munkát. Nagyon nehéz elmagyarázni az egész “feelinget”, az érzést ami ilyenkor eluralkodik rajtam: a teljes tehetetlenség állapota, az egy helyben forgás, a nem látom az értelmét semminek. Közben szétnézek, rövid kis összehasonlítást teszek a tavalyhoz képest ás messziről látszik a haladás. De mikor ott van az ember a mókuskerék közepén valahogy eltűnik az, hogy mégis honnan hova, csak a forgó kerekek látszanak, ami nap mint nap ugyanaz és sehova se érünk vele.

Sokszor eljátszottam magammal már a “de nézd mennyit haladtunk” játékot, csakhogy feldobjam magamat és mindig sikerült is. De valahogy továbbra se tudtam nekifogni komolyan dolgozni, annak ellenére, hogy rengeteg munkám van. Nem ment, csak ücsörögtem, dolgozgattam és töltöttem az időt mindenféle egyébre.

Azért remélem, hogy indulás előtt pár abbamaradt dolgot befejezek.  Annál jobban telne a szabadságolás 😀

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s