Majdnem visszatért…

A freeblog, bár egyelőre úgy látszik lemaradt valahol augusztusnál, a főoldalon meg ott van a piros betűs írás, miszerint még mindig hiba elhárítanak. Közben egyre jobban tetszik (ismét) ez a live writeres írás lehetősége, amire ha jól emlékszem freeblogos blog esetén is lehetőség volt, bár utóbbi időben nem sikerült beállítanom.

Advertisements

2011.11.11 11:11

Újabb világvége időpont. Akartam én korábban szólni de a fene belecsúszott előre a freeblogba és így nem tudtam a világ elé tárni ezt a friss világvége időpontot. Így már nagyon kevés idő van hátra, míg bekövetkezik, de legalább egy jó füstölt csülköt még be lehet vágni, ha valakinek pont az az utolsó kívánsága.

Tehát ne feledjétek szépen készülni a holnap délelőtti világvégére!

Amúgy ez a tegnap valami sületlen TV műsorban tárgyalták, épp jöttem mentem a konyha és fürdőszoba között amikor belehallgattam fél percig.

ezmegaz

Hogy költöztessem e a blogomat saját tárhelyre, vagy maradjon ott ahol van? Avagy működtesse továbbra is a freeblog vagy nem? Mindennek van előnye és hátránya ugyebár… Végül is ugyanazon a címen lenne elérhető a blogom, de az a baj, hogy nem találtam még normális lehetőséget, hogy átszállítsam a bejegyzéseket. Meg a kontroll is nagyobb, de akkor nekem kell gondoskodnom az időnkénti mentésekről stb…

A reggeli kávé után el is mentünk egyet sétálni, olyan 3.5 kilométer egy adag, kicsit később ismét elmegyünk. Este természetesen jönnek a további gyakorlatok. Ma egy nagyon nagyon formában levő csajra bukkantam az interneten, belenéztem a filmjeibe és el is küldtem őket Zacknek. Így láthatta ő is, hogy teljesen normális az, hogy nehéz legyen, fárasztó és lassú a haladás. Meg is jegyezte, hogy ehe, szóval az igazi eredményhez más is kinyiffantja magát Open-mouthed smile 

Még valami fotókra is bukkantam, ami a nyáron készült velünk, és azon is nyilvánvalóan látszik, hogy kerekebbek voltunk Open-mouthed smile Remek!

Na tessék…

Nem megy a freeblog. Vicces, hogy írni se akartam, de az a tény, hogy nem lehet, egyből aktiválta a “de most azonnal akarom vissza a blogmat” feelinget 😀 Így szokott ez lenni az internet kiesésével is, azt hiszem ezt hívják függőségnek

Ma voltunk délelött egy rövidebb sétán, csodás idő volt, nagyon tavaszias. Ebéd után ismét voltunk egy másik rövidebb sétán. Nem az ideális megoldás, de végül is ez is több mint semmi 😀 Mára is megvolt a kb 6 kilométer. Mindjárt még hátra van a sport.

Kaja szempontjából ismét sikerült oda figyelnem. Reggelire 3 kis töltött káposztát ettem meg, 2 abonet szerűséggel, egy kis tejföllel. Ez a tegnapi ebéd kellett volna legyen, de tegnap beértem csak krumpli levessel. Ebédre ismét krumpli leves volt. Vacsorára két marék napraforgó magot elrágcsáltam a film mellé, iszonyatosan kívántam a sósat és ettem 2 szelet sült tököt. Nassolni is elnassoltam 2 vagy 3 almát. Gondolkozom, gondolkozom, de más kaja nem volt. Ja kalóriaként felszámolható még a cukor a kávéból meg a fehér por.Inni néhány csupor teát ittam, naná, hogy cukor nélkül, mert az úgy finom. Meg ásványvizet…

Még hátra van a kb húsz percnyi tornázás, utána zuhany meg az ágyba való beesés.

Pót blog

Megint gondok vannak a freebloggal, úgyhogy itt vezetem le a felesleges íráskényszeremet.

Képzeljétek valami igen hosszú “kreativitási blokk” után ma nekifogtam valami komolyat dolgozni. Mert eddig is dolgoztam, minden nap, de amolyan nyögve nyelősen, inkább vonszoltam a munkát. Nagyon nehéz elmagyarázni az egész “feelinget”, az érzést ami ilyenkor eluralkodik rajtam: a teljes tehetetlenség állapota, az egy helyben forgás, a nem látom az értelmét semminek. Közben szétnézek, rövid kis összehasonlítást teszek a tavalyhoz képest ás messziről látszik a haladás. De mikor ott van az ember a mókuskerék közepén valahogy eltűnik az, hogy mégis honnan hova, csak a forgó kerekek látszanak, ami nap mint nap ugyanaz és sehova se érünk vele.

Sokszor eljátszottam magammal már a “de nézd mennyit haladtunk” játékot, csakhogy feldobjam magamat és mindig sikerült is. De valahogy továbbra se tudtam nekifogni komolyan dolgozni, annak ellenére, hogy rengeteg munkám van. Nem ment, csak ücsörögtem, dolgozgattam és töltöttem az időt mindenféle egyébre.

Azért remélem, hogy indulás előtt pár abbamaradt dolgot befejezek.  Annál jobban telne a szabadságolás 😀